Csapatunk

Sokszor azt szeretnénk először tudni a másikról, hogy honnan származik. Én az Egyesült Államokból. Az amerikai gyökereim nagyon sokban hozzájárultak ahhoz, akivé váltam, de úgy gondolom, nem csak ez játszott szerepet a formálódásomban. Isten alkotott, és Ő egyedülálló módon határoz meg engem. Kíváncsiság, méltóság és csodálat. Isten ezt a három szót használta a formálásom során. A kíváncsiság hajt. Ez megmutatkozik abban, ha valami újat tanulok, mélyebbre ásom magam egy témában, új ételeket próbálok ki, új emberekkel ismerkedem vagy egy új helyet fedezekek fel. Élvezem a kalandot, amit a felfedezések nyújtanak. Ragályosnak tartom a kíváncsiságot és a felfedezés izgalmát. Amikor valaki egy izgalmas dolgot fedez fel, alig várja, hogy megoszthassa másokkal. Mintha a tanulási folyamatot nem lehetne megfékezni. Számomra a tanítást a tanulás után való szomjazás és a vágy, hogy ezeket továbbadjuk, teszik a tökéletes munkává.

Kíváncsiságom mögött olyan szív rejlik, ami arra vágyakozik, hogy meglássam és megismerjem körülöttem lévő embereket. Az embert, férfit és nőt, Isten a saját képmására teremtette. Méltósággal született, olyan személynek, aki megérdemli a tiszteletet. Azzal, hogy figyelek másokra, kérdéseket teszek fel nekik, időt töltök velük és imádkozom értük, tiszteletemet szeretném kifejezni irántuk.

Végül pedig, Isten mindig is csodálattal töltött el. Olyan apró dolgokban látom a gondoskodását és gyönyörködöm benne, mint egy túra a csendes erdőben, a színes tulipánok és a hangos nevetések. Ugyanakkor megdöbbent a hűségével és a nagylelkűségével. Gyermekének lenni óriási megtiszteltetés, ismerni Őt pedig egy elmondhatalan kiváltság. Amikor munkám során Istent csodálom, akkor érzem magam a leghatékonyabbnak.