Csapatunk

Bár 14 évesen még orvosnak készültem, de meghatározó és kiváló tanáraim „eltérítettek” eredeti tervemtől, ezért a bölcsész tárgyak váltak irányadóvá akkor, amikor el kellett dönteni az útirányt. Hova tovább? 

Azóta is utazom: az ELTE-n a magyar nyelv és irodalmi stúdiumokat követően a Veszprémi Egyetemen a színháztörténet, a drámajáték, a színjáték világát fedeztem fel, az Egyetemi Színpad tagja voltam; az utóbbi években a Wesley Főiskolán a komplex művészetterápia módszereit sajátítottam el. 

Az irodalom, a színház és a filmművészet iránti szenvedélyes rajongásom a gimnáziumi éveim óta állandósult. Már itt megtapasztalhattam a színjátszó foglalkozások közösségépítő erejét és a benne rejlő önismereti lehetőségeket. Ez mindvégig inspirált arra, hogy becsempésszem a színházat és a színjátékot is valamilyen formában a diákok életébe. 

Pályakezdésem a Kincskereső Iskolában mesésen izgalmas volt, igazi pedagógiai kincsekre leletem az órákon és a színjátszón. Jó alapot adott a későbbi pedagógiai munkámhoz: középiskolai tanárként, nevelőtanárként és kollégiumigazgatóként is kísértem a diákok életét, tanulmányait. 

Szeretek tanítani és tanulni is.

Hiszem, hogy a művészetek felfedezése olyan erő, amely közelebb visz önmagunkhoz és így a minket körülvevő közösséghez is, hogy megtaláljuk benne a képességeinknek megfelelő helyünket. Erre az utazásra hív az irodalom és a drámajáték😊

”Ti csodás utasok! hadd olvasunk ma drága

Meséket szemetek tengermélyeiben!

Nyíljon emléketek kincses ládája tágra,

Hol csupa éther- és csillag-ékszer pihen.

Bár gőz s vitorla nincs, utatok láza rázzon!

Rablelkünket tovább ne búsítsa retesz,

Dús rajzot fessetek, s lelkünk feszül, mint vászon,

Mit emlékeitek látköre keretez.

Mi mindent láttatok?”​

(Baudelaire: Az utazás /részlet)