Csapatunk

A Veritason belül három tárgy szervezéséért és oktatásáért felelek: nemzetközi humanitáriusjog, retorika, vállalkozási ismeretek és gyakorlatok. Ez a három tárgy elvárja a diákoktól, hogy kutatási készségeiket, kritikus és fogalmai gondolkodásukat finomítsák, és hogy kihasználják szövegalkotási és szövegértési készségeiket. Ez a tantárgyhármas legalább három különböző pályához jelent szilárd alapot – politikai, gazdasági és jogi tanulmányokhoz, és ezeknek a tananyagoknak az elsajátításával a diák számára garantált a problémamentes továbbtanulás a felsőoktatás ezen szakjain. A tanév végére a diákjaimnak lesz egy általános ismerete arról, hogy hogyan működik a nemzetközi és a nemzeti politika, és hogy hogyan befolyásolnak vagy idéznek elő bizonyos problémákat. Ezenkívül a diákok jártasak lesznek az írott és szóbeli szövegek alkotásában, a kritikus gondolkodásban, a meggyőzés művészetében és abban, hogy hogyan is működik a gazdaság – a makroszintektől egészen a mikroszintekig. Mindemellett ez a három tantárgy arra is megtanítja a gyerekeket, hogy hogyan legyenek empatikusak, hogyan értsék meg az őket körülvevő világot, mely néha elképzelhetetlenül bonyolultnak tűnik. Céljuk az is, hogy olyan gondolatokat adjanak át a fiatal elméknek, melyek segítségével megbirkózhatnak a következő évek és évtizedek egész világot érintő nehézségeivel.

Oktatásfilozófiám összhangban van a Veritas pedagógiai küldetésével, és úgy gondolom, hogy nincs két egyforma osztály. Híve vagyok az állandó visszajelzésnek és visszacsatolásnak a diákjaim részéről és részére; az állandó fejlődésnek és fejlesztésnek. Próbálom elérni, hogy a diákjaim ne sajnálják azt az időt, amelyet kiszakítanak nekem az adott napból, hogy figyelmüket nekem és az órai munkának szenteljék. El szeretném érni, hogy a diákjaim úgy érezzék, hogy az osztályterem egy város tere, melyen gyülekezünk, megosztjuk gondolatainkat, együtt alkotunk, és nincs is nagyobb öröm, mint amikor látjuk ennek a munkának a gyümölcsét.

„Az oktatás az a pont, melynél el kell döntenünk, hogy szeretjük-e annyira a világot, hogy felelősséget vállaljunk érte, és ezáltal megmentsük a pusztulástól, mely a megújulás, az újak és ifijak nélkül elkerülhetetlen volna.” (Hannah Arendt)